~ Chapter Two

Isabella

  
Zayn már hetek óta nem jelentkezett.. ki tudja hol van?! Nagyon féltem őt. Bár rajtam kívül senki nem tudja, szeretem Zayn-t, jobban, mint kéne. Tudom, hogy ez baj és még nagyobb gond lesz belőle ha kiderül, nem tehetek ellene semmit. Mintha már egy hónapja lenne, hogy kitépték a szívemből. Az asztalnál ültünk, Brooklyn, anya és én. Brooklyn szúrós tekintetével figyelt végig, mint ahogy Zayn távozása óta mindig is tette. Még mindig engem okol mindenért, de tudom, hogy igazából ő is tisztában van vele, hogy nem tehetek semmiről. De ha ettől jobb neki, hogy másokat okol.. hát legyen. Mindig is elviseltem őt és ez most sem változott. Kívülről erősnek mutatja magát, de belülről már teljesen összeomlott. Jobban ismerem, mint bárki más, előttem ha akarna se tudna titkolózni. Egyikőnk sem evett egy falatot sem, anya pedig idegesen, felváltva járatta rajtam és nővéremen a tekintetét. Megköszörülte a torkát, majd hozzákezdett a monológjához, amit már valószínűleg jól kidolgozott magában.
-Na jó lányok, figyeljetek! Ebből elég volt! Egész életetekben marakodni fogtok?
-Engem igazából az sem zavarna. - rángatta a vállát Brooklyn, miközben szemét le sem vette rólam.
-Gyerekesen viselkedtek. - igazából nem értetettem, miért beszél anyánk többes számba, mikor egész életemben egy rossz szavam sem volt Brookhoz. Mindig kiálltam mellette, akkor is ha nem érdemelte meg. És ilyen pillanat elég sok volt. Mindketten szinte egyszerre álltunk fel az asztaltól és indultunk meg a szobánk felé. Suli előtt még felnyitottam a laptopom tetejét hátha jött valami üzenetem. Az egyetlen ember, akivel levelezni szoktam Ashley, de meglepetésemre most mástól jött levelem, amit megdöbbenve olvastam végig.

,,Bella!

Imádtam a nővéred, de az amit akkor, és ott láttam, valami borzasztó volt. Ne haragudj, hogy olyan hamar leléptem és csak most jelentkezem. Tudom, nem sokat beszéltünk, de a bulitokon imádtam veled nevetni, beszélgetni, de ennek most egy időre vége is. Londonba utaztam, és valószínűleg itt is maradok egy ideig. Elkezdem követni az álmaimat. Pár hónap múlva jelentkezni fogok az X-factorba, és megmutatom ami bennem van. Legalább ez által is kikapcsolódok egy kicsit.. ami pedig Londont illeti, csodálatos város! Vigyázok magamra ne aggódj!

Zayn. xx "

Mosolyogva csuktam le a laptop fedelét. Tudja, hogy aggódom érte és nem felejtett el. Ez kezdetnek elég, nem? És ha befut nem egy koncertjén fogok megjelenni ebben biztos vagyok. Vajon Brooklynnak is írt valamit? Biztos írt, hiszen még is csak a volt barátnője.. Még mindig mosollyal az arcomon léptem ki a szobámból, ahol beleütköztem egyetlen nővérembe, és újra a nem túl kedves tekintetével illetett meg. Szinte már boszorkányos ahogy rám tud nézni.. félelmetes. Komolyan, néha megijedek tőle.
-Ha bárkinek elmered mondani, hogy a pasim szakított velem, ígérem, hogy egy perc nyugtod sem lesz tőlem!  - Brooklyn mindenkinek azt pletykálja a suliban, hogy ő szakított Zaynnel, mivel Zayn csalta meg őt. Legszívesebben bemondanám a sulirádióba, hogy ez nem így történt, de nem kívánom még jobban a hátam közepére a nővéremet, mint eddig. Elég ha csak a nap tizenkettő és nem huszonnégy órájában zaklat. - Hallottad Bella? Nem hiányzik, hogy mindenki a hátam mögött beszéljen össze arról, milyen szerencsétlen vagyok. Nem akarom, hogy mindenki szemét lotyónak nevezzen a hátam mögött. Ha egyszer is meghallom, hogy.. - Ó pedig ha tudnád mennyire igazuk lenne..
-Hallottam Brooklyn, ne aggódj. Minden egyes nap elmondod, mióta Zayn elment.
-Ne! Ne mond ki még egyszer előttem a nevét! Nem akarom hallani! - egy lépést hátráltam. Néha olyan kitörései vannak a nővéremnek, amit még én sem tudok megérteni. Bevallom, néha őrültnek hiszem.. csak, hogy felruházzam még egy jó tulajdonsággal a gonoszságon kívül. Íme Brooklyn Goldwin a félelmetes, őrült, gonosz boszorkány! Hogy lehet ő az ikertestvérem? Bólintottam, jelezve neki, hogy mindent világosan felfogtam, így legalább hamarabb véget ér ez a beszélgetés is. - Imádom, hogy ilyen jó fogadó vagy húgocskám. - elment mellettem, ujját végigsimította mellkasomon, közben hajamat hátradobta és mosolya letörölhetetlen maradt. Kirázott tőle a hideg. 

Brooklyn

Attól, mert nem mutatom ki fáj.. jobban, mint azt bárki is gondolná. Nem Zayn volt az első férfi, akit elvesztettem életem során, így már volt esélyem megtanulni, hogy ha más nem érzi a veszteség fájdalmát, amit átéltem, fölösleges másoknak magyarázkodnom. Senki sem érthet meg. Oka van annak, hogy így viselkedem ahogy. Nekem is van szívem csak épp nem használom. Vagy is azt hittem, amíg el nem veszítettem még valakit.. Mindegy.. újra kikapcsolom az érzéseimet, mintha soha nem is lettek volna. Sosem érdekelt ki mit gondol rólam, nem hatottak meg a lenéző tekintetek, és ez sem most fog változni. Sosem voltam anya kedvence.. ha ő nem képes megérteni másoktól hogy várhatnám el ezt? A reggeli beszélgetés közben megint én voltam a fekete bárány, de már ezt a szerepet is megszoktam. Igen, igazából úgy érzem sehol sem szeretnek igazán.. talán.. talán Zayn szeretett, de őt is sikerült elvesztenem. Ha természetesnek tartod, hogy valaki melletted van, könnyen elveszítheted. Ezért nem volt szükségem barátokra sem. A suliban mindenki elhitte a kis pletykámat, miszerint én szakítottam Zaynnel, és most mindenki őt tartja szemétnek, mikor tudom, hogy engem kellene utálniuk. Valamiért viszont azt nem bírnám elviselni.. Talán azért, mert az egyetlen ami az enyém a népszerűség. A hírt elég volt egy embernek elmondani, aki tovább adta a következőnek és ez így ment tovább, így nekem nem is kellett egynél több emberrel társalognom ma, szerencsére. Már egy jó ideje még a legjobb barátnőmhöz sem szóltam. Kezdte unni a viselkedésemet, és délután nem rejtette el az érzéseit. Sietős léptekkel indultam meg hazafele, de még sikerült utánam kiabálnia.
-Brook! Meddig fogod még ezt csinálni? Pletykákat terjesztesz.. rendben. Nem szólsz senkihez.. még ez is oké. De, hogy engem is levegőnek nézel már egy hete, azt nem nyelem le!
-Bocs Bonnie.. nincs mondandóm.
-Ez most komoly? Mi lett a kemény csajjal, akit megismertem? Ő sosem zuhanna így magába, inkább megpróbálná helyrehozni a problémát! Ez így nem mehet sokáig te is tudod.. - annak ellenére, hogy azt hittem senki nem ismer, barátnőmnek volt sejtése róla, mi zajlik le bennem. Türelmesen végighallgattam a monológját, majd tovább sétáltam. Ha vele sem tartom a kapcsolatot végleg nincs olyan ember, akit elveszíthetnék. Mindenkit eltaszítottam magamtól. Csak én vagyok. Egyedül.

~ Chapter One

Sziasztok! (:

Először is szeretnénk megköszönni a 7 feliratkozót!! Másodszor pedig nagyon izgulok, mert nekem ez az első rendes blogom, viszont a nővérem már nagyon is tapasztalt benne. Remélem tetszeni fog az első rész ! :) xx

Isabella szemszöge



Mikor hazafele indultam láttam, hogy nővérem nagyon társalog egy sráccal, ami nem is lett volna baj, mivel Bonnien kívül csak fiú barátai vannak. De annyira közel álltak egymáshoz beszéd közbe, hogy azt rossz volt nézni, mivel, ha nem tévedek Brooklyn Zaynnel jár. Sajnos a srácot nem ismertem fel, mert csak a jobb profilját láttam, de biztos vagyok benne, hogy a suliba jár. Miután a titokzatos fiú elindult, én is hazafele vettem az irányt, hogy elkészüljek mindennel, mire a vendégek megjönnek. Pár óra alatt meg is lettem a szendvicsekkel, majd elmentem készülődni. Épp a fürdőben sminkeltem, mikor ajtócsapódást hallottam. Brooklyn megérkezett. Nem foglalkoztam vele, tovább készülődtem, míg a csengő meg nem szólalt. Sebesen rohantam le, beengedtem a megérkezett vendégeket, s köztük volt legjobb barátnőm is.
-Boldog szülinapot Bellaaa! - nyomta Ashley kezembe a szülinapi ajándékom.
-Köszönöm! - épp kezdtem kibontani a csomagot, amikor valaki nekem jött, és az ajándék kiesett kezemből. - Te bar.. szia.. Zayn.
-Ne haragudj! Segítek! - hajolt le ajándékomért. -Nem láttad Brookot?
-Már egy ideje eltűnt. Szerintem még mindig fent készülődik.
-Akkor.. kérsz puncsot? - nevetett rám. Ahh, az a mosoly Istenem.. csak ne vágnék ilyen hülye fejet tőle. Térj észhez..
-Kérek! Köszi.. - tűrtem a fülem mögé az előre lógó tincsemet. Ez volt az első, hogy Zaynnel több mint 5 percet beszéltem, és Brooklyn nem rontott bele. De amikor már 20 percnél tartottunk, kezdett igen csak fura lenni, de persze kellemes időtöltés volt. Fél óra után már Zaynnek is fura volt, hogy a nővérem még sehol sincs, és bevallom nekem is kezdett gyanús lenni. Még akkor is, ha minden reggel órákat van a fürdőbe.. valami nem stimmelt, ezt mind a ketten éreztük.
-Felmegyek, megkeresem. - bólintottam, majd el is tűnt, de percek múlva már sebesen rohant a bejárati ajtó fele.
-Mi történt Zayn? - kérdeztem tőle aggódva, szeme körül piros foltot véltem felfedezni.
-A nővéredet soha többé nem akarom látni! - Fogalmam sincs róla miért mondta ezt. Futottam utána, de már nem tudtam utolérni. 2 perccel később a nővéremet láttam egy szál köntösben Zayn után rohanni. Amikor látta, hogy Zayn beindítja a kocsiját és elhajt házunk elől, a földre rogyott. Akármennyire is nem bírom a nővérem, akkor is rossz volt őt így látni.
-Vége a bulinak! Kifelé! - hessegettem ki a vendégeket, egyedül Brook barátnője, Bonnie maradt ott. -Mi a baj? - kérdeztem Brooklynt.
-Most örülsz?! Szakított velem! - fölnézett rám a földről, ordított, majd megrázta fejét.
-Ne tegyél már úgy, mintha én tehetnék róla! - ordítottam vissza. Persze a kedvességemből megint csak veszekedés lett. Odament barátnője, majd ő is megkérdezte tőle: - Jól vagy? - kérdésére csak egy vállrángatás és fejrázás volt a válasz.

Brooklyn szemszöge

Zayn kocsijának támaszkodva vártam, hogy végre ő is megérkezzen, de nem jött és kezdtem unni a várakozást, mivel még rengetek dolgot kell csinálnom a buliig. Mikor végre azt hittem, hogy ő jön ki az épületből tévedtem, bár be kell valljam nem bántam. Austin egyenesen felém közeledett, kaján vigyorral az  arcán.
-Szia szépségem! - nyomott egy csókot arcomra. - Rég beszéltünk.
-Szia Austin! - köszöntem vissza, széles vigyorral az arcomon. - Ugye tudsz a ma esti partiról?
-Ne aggódj ott leszek! -  az épület fele nézett, ahonnan Zayn lépett ki. Remekül tud időzíteni.. - A barátod is ott lesz?
-Igen, de ne aggódj rád is lesz időm.
-Ott találkozunk, kislány! - ajkamba haraptam ő pedig kacsintott és tovább indult. Tudom, bátor dolog két vasat tartani a  tűzben, de szeretem a férfiakat és ők is engem, akkor meg miért ne?! Amiről Zayn nem tud az nem is fáj neki, ugye? És ha már a suli két legjobb pasija akar velem lenni, miért ellenkeznék? Szeretem hajszolni az élvezeteket, ez tény. Ez lett belőlem, és sokan azért utálnak, mert ezt nem tudják elfogadni, vagy csak egyszerűen irigyek rám. Mindegy, sosem érdekelt mások véleménye, és nem most fogok teljes fordulatot venni, nem ment el az eszem, hogy meg akarjak változni. 
-Hiányoztál. - karomat Zayn nyaka köré fontam és egy lágy csókot nyomtam ajkaira, mibe belemosolygott.
-Te is. Mit akart? - biccentett Austin fele.
-Csak az esti buliról kérdezgetett. - kezemet lehámoztam Zaynről, majd beszálltunk a kocsiba. Zayn kicsit feszengett az ülésen, megköszörülte a torkát, majd belekezdett.
-Ne akadj ki.. de én nem tudok menni.
-Mi? Ne akadjak ki? És miért nem? - arca eltorzult, ahogy hozzávágtam a szavakat. - Zayn, a szülinapomról van szó! Már egy éve tervezgetem, te is tudod! A francba is..
-Ne haragudj cica, de közbe jött valami.
-Nem tudom mi lehet fontosabb nálam.. - fújtattam.
-Tudod, hogy te vagy az egyetlen fontos ember az életemben Brooklyn. De itt a lehetőség, hogy az álmomnak éljek.
-Szóval azért nem jössz a szülinapomra, mert énekelgetni mész? Hát ez remek..
-Ne csináld már Brooklyn. Tudod, hogy..
-Nem érdekel Zayn! Vigyél haza! - Felhelyeztem a napszemüvegemet és vártam, hogy végre elinduljunk. Míg Zayn hazafuvarozott végig kifele bámultam az ablakon. Többször próbálkozott bocsánatkéréssel, meg hasonlókkal, de mikor végre neki is feltűnt, hogy rá sem nézek, feladta. Mikor kiszálltam a kocsiból tett még egy utolsó próbát, de csak rácsaptam az ajtót, ugyanúgy, ahogy a bejárati ajtót is becsaptam. Felsiettem a szobámba, küldtem egy gyors SMS-t Austinnak, hogy a barátom nem lesz itt. És attól, mert ő nem lesz itt én még jól érezhetem magam. Nem is törődtem többet a dologgal, így elkezdtem sminkelni, felvettem egy koktélruhát és kecsesen lesétáltam a vendégekhez, akik időben érkeztek. Köztük volt Austin is. Rávigyorogtam, kezét megfogtam és felsiettünk a szobámba, ahol a ruháim nem maradtak rajtam sokáig, ahogy az övéi sem. Ledöntöttem az ágyra, csípőjére ültem, majd a fülét kezdtem el harapdálni. Helyzetünkön fordított, így én kerültem alulra. Meztelen testemet kezdte el végigcsókolgatni, mikor kicsapódott az ajtó. Mindketten ijedten kaptuk fejünket a kicsapódott tárgy felé, ahol barátom értetlenül állt.
-Zayn?! - néztem rá felhúzott szemöldökkel. Nem válaszolt semmit, hátat fordított és lefutott.
-Nem úgy volt, hogy nem jön el?
-De igen. - a köntösöm után nyúltam, gyorsan magamra kaptam és Zayn után indultam.
-Akkor meg mi a szart keres itt? - hallottam, hogy Austin kimászik az ágyból, miközben idegesen kiabált utánam, de nem foglalkoztam vele. Mire leértem Zayn már sehol nem volt én pedig magamat is meglepve összerogytam a földön. Egy könnycsepp sem gördült ki, nem szoktam sírni, de fura módon úgy éreztem, hogy kitéptek egy darabot belőlem, amiről nem is tudok. Meghallottam húgom hangját, és annak ellenére, hogy tudom nem ő tehet a dolgokról, úgy ordibáltam vele, mintha minden miatta történt volna. Bonnie volt az egyetlen, aki ott maradt a vendégek közül és bármilyen meglepő örültem neki, hogy ott van. De a rossz érzéseim nem múltak el.. szívszorító érzés volt, pedig egy jó ideje már nem is használom azt a lüktető valamit, ami bennem van.

~ Prologue

Brooklyn

-Nem hiszem el, hogy megint bezárkóztál a fürdőbe! Már legalább fél órája bent vagy, elfogok késni!
-Gyűrd le a stréberséged és hagyj készülődni! - Egyetlen húgocskám sosem volt képes megérteni, hogy a suli legnépszerűbb csajának lenni sok felelősséggel jár. Igen, én vagyok a gimi egyetlen Brooklyn Goldwin-ja, és meg lettem áldva egy hasonmással, aki teljesen a szöges ellentétem. Nem értem, hogy különbözhet egymástól ennyire két egypetéjű iker. Az utolsó évünk a gimiben és Bella tökre ráparázik, egyáltalán nem népszerű, nincs barátja és hülye hobbijai vannak. Még is kinek van ideje rajzolgatni, mikor a plázába minden nap jön valami új, amit meg kell venni?! Nem foglalkozom vele túl sokat, amit anyám már egy párszor szóvá tett, de kénytelen volt hozzászokni, hogy más vagyok, mint az ő tökéletes Isabellája. Sosem leszek olyan, mint ő, jobb ha ezt mindenki tudomásul veszi! Beszárítottam a hajamat, kihúztam a szememet és újra belenéztem a tükörbe.
-Tökéletes. - mosolygott vissza rám tükörképem. Végszóra a csengő is megszólalt, igazítottam még egyet göndör fürtjeimen, majd kiléptem a fürdőből. Az ajtó előtt Bella még mindig ott toporgott.
-Minden reggel ezt fogod csinálni?
-Talán.
-Vizes hajjal kell suliba mennem!
-Nézd a jó oldalát. - mondtam miközben elmentem mellette.
-Milyen jó oldalát Brooklyn? - kiabált utánam. Lassan visszafordultam egy vigyor kíséretben.

-Mehetsz gyalog suliba, mert kizárt, hogy így beülj Zayn kocsijába! - kacsintottam, majd kinyitottam az ajtót és barátom karjai közé vetettem magam.
-Szia bébi. - nyomtam egy hosszú csókot ajkaira, amit ő szenvedélyesen viszonzott. 
-Helló gyönyörűm. Bella nem jön?
-Ó, hidd el, nem akarod, hogy jöjjön. - Vállat vont, majd kezünket összekulcsolva indultunk meg a kocsija felé. A legjobb dolog Zayn-ben, hogy csak én érdeklem és tudom, hogy nem hagyna el. És mivel ő a suli rossz fiúja én pedig a legnépszerűbb csaj teljesen illünk egymáshoz. Ezt persze mások is észrevették, így meg sem fordul az emberek fejében, hogy közénk álljanak. Na, nem mintha tudnának. A másik pedig, hogy nemsokára híres sztár lesz belőle az x-factornak köszönhetően, és a szülinapomon kívül, ezt is megünnepeljük majd. Persze nem fogom hagyni, hogy az egész reflektorfény rá irányuljon emiatt. Szeretem őt, de talán a népszerűséget jobban. Feltettük a napszemüvegünket és elindultunk az udvaron keresztül az épületbe és minden nap kiélvezem, hogy fürödhetek mások tekintetében.
-Suli után találkozunk. - Zayn nyomott egy csókot az arcomra, majd mindketten a termünk felé vettük az irányt. A teremben találkoztam drága barátnőmmel, aki úgy követ akár egy pincsikutya. Nem tudom mi lenne vele nélkülem.
-Szétküldted a meghívókat?
-Még szép Brookee. Ez lesz az év legnagyobb bulija. - örvendezett mellettem Bonnie. 
-Naná. 

Isabella


De jó.. mehetek egyedül, gyalog, ráadásul vizes hajjal az iskolába. Mindenki előtt le fogok égni. Mintha amúgy nem lennék égő.. mint amikor megbotlottam és a tál spagettit magamra öntöttem, vagy mint amikor töri órán, feleletkor az mondtam hogy palacsinta, majd a hasam elkezdett korogni. Igen, ez vagyok én, egy csődtömeg. Talán, ezért nem tetszem Zaynnek sem. Hogy is tetszenék.. hiszen, alapból a tesómmal jár, és miért nézne rám pont Zayn Malik?! Nagyjából láthatatlan vagyok. Mire beértem a suliba a hajam úgy állt, mint egy szénaboglya, éreztem, hogy mindenki rajtam nevet az udvaron, és ha ez még nem lenne elég el is késtem. Egyetlen barátnőm, aki anyun kívül tényleg foglalkozik velem, elnyomta a cigijét, majd csatlakozott hozzám és együtt léptünk be a kapun.
-Tornádóba ütköztél út közbe?
-Kösz Ashley, most tényleg jobban érzem magam.
-Bocs. Mi történt?
-Brooklyn történt.
-Megint bezárkózott?
-Mint mindig. És Mr. Brooks meg fog ölni, amiért elkéstünk. - As bólintott, majd gyorsabban szedtünk a lábunkat. Halk kopogtatás után beléptünk a terembe, ahol már Mr. Brooks nagyban írt a táblára. Persze, ahogy betettem a lábam, mindenki röhögni kezdett, élen a nővéremmel. Már megszoktam, így egy cseppet sem lepődtem meg. Ha a suliba észrevett, az csak azért volt, mert valami ciki dolog volt rajtam, amit mindenképp ki kellett beszélnie vagy nevetnie. Leültem a helyemre és igyekeztem figyelni az órára, mivel valahogy az érettségit is le kell tennem. Én nem tudom olyan lazán venni a dolgokat, mint Brook. Ez is egy dolog, amiben különbözünk.
Mikor végre kicsöngettek az utolsó óráról is, olyan gyorsan igyekeztem haza, amennyire csak lehetséges volt, de persze nekem még ez sem megy könnyen, mivel sikerült beleütköznöm valakibe.
-Bocs.. - kezdtem el szabadkozni, de ahogy felnéztem az előttem álló fiúra, nem jött ki hang a torkomon. - Öhm. Szia Zayn. 
-Hali. Nem láttad Brooklynt? Beszélnem kell vele a mai esti partiról. - Beszéd közben arra sem méltatott, hogy rám nézzen. Talán jobb is.. olyan hülyén tudok vigyorogni, mikor hozzám beszél..
-Lehet, hogy kint vár. - bólintott, tekintetével még mindig nővéremet kereste. Lehajtott fejjel mentem el mellette és reméltem, hogy legalább az esti bulit megúszom bármilyen kellemetlen dolog nélkül.

~ Szereplők

Isabella & Brooklyn Goldwin (18)

 

Isabella a suli legnépszerűtlenebb csaja. Legtöbbször olvas vagy táncol, de rajzolni is szokott. Egy ikertesója van, Brooklyn. Brooklyn ellentétben Bellával, a suli legnépszerűbb csaja és a suli legjobb pasiját tudhatja maga mellett, a híres Zayn Malikot. Brooklyn szabadidejében vásárol vagy másokat kritizál.

Zayn Malik (19)

 Liam Payne (19)

   

Louis Tomlinson (19)

 

Niall Horan (19)

Harry Styles (19)