~ Chapter Two

Isabella

  
Zayn már hetek óta nem jelentkezett.. ki tudja hol van?! Nagyon féltem őt. Bár rajtam kívül senki nem tudja, szeretem Zayn-t, jobban, mint kéne. Tudom, hogy ez baj és még nagyobb gond lesz belőle ha kiderül, nem tehetek ellene semmit. Mintha már egy hónapja lenne, hogy kitépték a szívemből. Az asztalnál ültünk, Brooklyn, anya és én. Brooklyn szúrós tekintetével figyelt végig, mint ahogy Zayn távozása óta mindig is tette. Még mindig engem okol mindenért, de tudom, hogy igazából ő is tisztában van vele, hogy nem tehetek semmiről. De ha ettől jobb neki, hogy másokat okol.. hát legyen. Mindig is elviseltem őt és ez most sem változott. Kívülről erősnek mutatja magát, de belülről már teljesen összeomlott. Jobban ismerem, mint bárki más, előttem ha akarna se tudna titkolózni. Egyikőnk sem evett egy falatot sem, anya pedig idegesen, felváltva járatta rajtam és nővéremen a tekintetét. Megköszörülte a torkát, majd hozzákezdett a monológjához, amit már valószínűleg jól kidolgozott magában.
-Na jó lányok, figyeljetek! Ebből elég volt! Egész életetekben marakodni fogtok?
-Engem igazából az sem zavarna. - rángatta a vállát Brooklyn, miközben szemét le sem vette rólam.
-Gyerekesen viselkedtek. - igazából nem értetettem, miért beszél anyánk többes számba, mikor egész életemben egy rossz szavam sem volt Brookhoz. Mindig kiálltam mellette, akkor is ha nem érdemelte meg. És ilyen pillanat elég sok volt. Mindketten szinte egyszerre álltunk fel az asztaltól és indultunk meg a szobánk felé. Suli előtt még felnyitottam a laptopom tetejét hátha jött valami üzenetem. Az egyetlen ember, akivel levelezni szoktam Ashley, de meglepetésemre most mástól jött levelem, amit megdöbbenve olvastam végig.

,,Bella!

Imádtam a nővéred, de az amit akkor, és ott láttam, valami borzasztó volt. Ne haragudj, hogy olyan hamar leléptem és csak most jelentkezem. Tudom, nem sokat beszéltünk, de a bulitokon imádtam veled nevetni, beszélgetni, de ennek most egy időre vége is. Londonba utaztam, és valószínűleg itt is maradok egy ideig. Elkezdem követni az álmaimat. Pár hónap múlva jelentkezni fogok az X-factorba, és megmutatom ami bennem van. Legalább ez által is kikapcsolódok egy kicsit.. ami pedig Londont illeti, csodálatos város! Vigyázok magamra ne aggódj!

Zayn. xx "

Mosolyogva csuktam le a laptop fedelét. Tudja, hogy aggódom érte és nem felejtett el. Ez kezdetnek elég, nem? És ha befut nem egy koncertjén fogok megjelenni ebben biztos vagyok. Vajon Brooklynnak is írt valamit? Biztos írt, hiszen még is csak a volt barátnője.. Még mindig mosollyal az arcomon léptem ki a szobámból, ahol beleütköztem egyetlen nővérembe, és újra a nem túl kedves tekintetével illetett meg. Szinte már boszorkányos ahogy rám tud nézni.. félelmetes. Komolyan, néha megijedek tőle.
-Ha bárkinek elmered mondani, hogy a pasim szakított velem, ígérem, hogy egy perc nyugtod sem lesz tőlem!  - Brooklyn mindenkinek azt pletykálja a suliban, hogy ő szakított Zaynnel, mivel Zayn csalta meg őt. Legszívesebben bemondanám a sulirádióba, hogy ez nem így történt, de nem kívánom még jobban a hátam közepére a nővéremet, mint eddig. Elég ha csak a nap tizenkettő és nem huszonnégy órájában zaklat. - Hallottad Bella? Nem hiányzik, hogy mindenki a hátam mögött beszéljen össze arról, milyen szerencsétlen vagyok. Nem akarom, hogy mindenki szemét lotyónak nevezzen a hátam mögött. Ha egyszer is meghallom, hogy.. - Ó pedig ha tudnád mennyire igazuk lenne..
-Hallottam Brooklyn, ne aggódj. Minden egyes nap elmondod, mióta Zayn elment.
-Ne! Ne mond ki még egyszer előttem a nevét! Nem akarom hallani! - egy lépést hátráltam. Néha olyan kitörései vannak a nővéremnek, amit még én sem tudok megérteni. Bevallom, néha őrültnek hiszem.. csak, hogy felruházzam még egy jó tulajdonsággal a gonoszságon kívül. Íme Brooklyn Goldwin a félelmetes, őrült, gonosz boszorkány! Hogy lehet ő az ikertestvérem? Bólintottam, jelezve neki, hogy mindent világosan felfogtam, így legalább hamarabb véget ér ez a beszélgetés is. - Imádom, hogy ilyen jó fogadó vagy húgocskám. - elment mellettem, ujját végigsimította mellkasomon, közben hajamat hátradobta és mosolya letörölhetetlen maradt. Kirázott tőle a hideg. 

Brooklyn

Attól, mert nem mutatom ki fáj.. jobban, mint azt bárki is gondolná. Nem Zayn volt az első férfi, akit elvesztettem életem során, így már volt esélyem megtanulni, hogy ha más nem érzi a veszteség fájdalmát, amit átéltem, fölösleges másoknak magyarázkodnom. Senki sem érthet meg. Oka van annak, hogy így viselkedem ahogy. Nekem is van szívem csak épp nem használom. Vagy is azt hittem, amíg el nem veszítettem még valakit.. Mindegy.. újra kikapcsolom az érzéseimet, mintha soha nem is lettek volna. Sosem érdekelt ki mit gondol rólam, nem hatottak meg a lenéző tekintetek, és ez sem most fog változni. Sosem voltam anya kedvence.. ha ő nem képes megérteni másoktól hogy várhatnám el ezt? A reggeli beszélgetés közben megint én voltam a fekete bárány, de már ezt a szerepet is megszoktam. Igen, igazából úgy érzem sehol sem szeretnek igazán.. talán.. talán Zayn szeretett, de őt is sikerült elvesztenem. Ha természetesnek tartod, hogy valaki melletted van, könnyen elveszítheted. Ezért nem volt szükségem barátokra sem. A suliban mindenki elhitte a kis pletykámat, miszerint én szakítottam Zaynnel, és most mindenki őt tartja szemétnek, mikor tudom, hogy engem kellene utálniuk. Valamiért viszont azt nem bírnám elviselni.. Talán azért, mert az egyetlen ami az enyém a népszerűség. A hírt elég volt egy embernek elmondani, aki tovább adta a következőnek és ez így ment tovább, így nekem nem is kellett egynél több emberrel társalognom ma, szerencsére. Már egy jó ideje még a legjobb barátnőmhöz sem szóltam. Kezdte unni a viselkedésemet, és délután nem rejtette el az érzéseit. Sietős léptekkel indultam meg hazafele, de még sikerült utánam kiabálnia.
-Brook! Meddig fogod még ezt csinálni? Pletykákat terjesztesz.. rendben. Nem szólsz senkihez.. még ez is oké. De, hogy engem is levegőnek nézel már egy hete, azt nem nyelem le!
-Bocs Bonnie.. nincs mondandóm.
-Ez most komoly? Mi lett a kemény csajjal, akit megismertem? Ő sosem zuhanna így magába, inkább megpróbálná helyrehozni a problémát! Ez így nem mehet sokáig te is tudod.. - annak ellenére, hogy azt hittem senki nem ismer, barátnőmnek volt sejtése róla, mi zajlik le bennem. Türelmesen végighallgattam a monológját, majd tovább sétáltam. Ha vele sem tartom a kapcsolatot végleg nincs olyan ember, akit elveszíthetnék. Mindenkit eltaszítottam magamtól. Csak én vagyok. Egyedül.