~ Chapter One

Sziasztok! (:

Először is szeretnénk megköszönni a 7 feliratkozót!! Másodszor pedig nagyon izgulok, mert nekem ez az első rendes blogom, viszont a nővérem már nagyon is tapasztalt benne. Remélem tetszeni fog az első rész ! :) xx

Isabella szemszöge



Mikor hazafele indultam láttam, hogy nővérem nagyon társalog egy sráccal, ami nem is lett volna baj, mivel Bonnien kívül csak fiú barátai vannak. De annyira közel álltak egymáshoz beszéd közbe, hogy azt rossz volt nézni, mivel, ha nem tévedek Brooklyn Zaynnel jár. Sajnos a srácot nem ismertem fel, mert csak a jobb profilját láttam, de biztos vagyok benne, hogy a suliba jár. Miután a titokzatos fiú elindult, én is hazafele vettem az irányt, hogy elkészüljek mindennel, mire a vendégek megjönnek. Pár óra alatt meg is lettem a szendvicsekkel, majd elmentem készülődni. Épp a fürdőben sminkeltem, mikor ajtócsapódást hallottam. Brooklyn megérkezett. Nem foglalkoztam vele, tovább készülődtem, míg a csengő meg nem szólalt. Sebesen rohantam le, beengedtem a megérkezett vendégeket, s köztük volt legjobb barátnőm is.
-Boldog szülinapot Bellaaa! - nyomta Ashley kezembe a szülinapi ajándékom.
-Köszönöm! - épp kezdtem kibontani a csomagot, amikor valaki nekem jött, és az ajándék kiesett kezemből. - Te bar.. szia.. Zayn.
-Ne haragudj! Segítek! - hajolt le ajándékomért. -Nem láttad Brookot?
-Már egy ideje eltűnt. Szerintem még mindig fent készülődik.
-Akkor.. kérsz puncsot? - nevetett rám. Ahh, az a mosoly Istenem.. csak ne vágnék ilyen hülye fejet tőle. Térj észhez..
-Kérek! Köszi.. - tűrtem a fülem mögé az előre lógó tincsemet. Ez volt az első, hogy Zaynnel több mint 5 percet beszéltem, és Brooklyn nem rontott bele. De amikor már 20 percnél tartottunk, kezdett igen csak fura lenni, de persze kellemes időtöltés volt. Fél óra után már Zaynnek is fura volt, hogy a nővérem még sehol sincs, és bevallom nekem is kezdett gyanús lenni. Még akkor is, ha minden reggel órákat van a fürdőbe.. valami nem stimmelt, ezt mind a ketten éreztük.
-Felmegyek, megkeresem. - bólintottam, majd el is tűnt, de percek múlva már sebesen rohant a bejárati ajtó fele.
-Mi történt Zayn? - kérdeztem tőle aggódva, szeme körül piros foltot véltem felfedezni.
-A nővéredet soha többé nem akarom látni! - Fogalmam sincs róla miért mondta ezt. Futottam utána, de már nem tudtam utolérni. 2 perccel később a nővéremet láttam egy szál köntösben Zayn után rohanni. Amikor látta, hogy Zayn beindítja a kocsiját és elhajt házunk elől, a földre rogyott. Akármennyire is nem bírom a nővérem, akkor is rossz volt őt így látni.
-Vége a bulinak! Kifelé! - hessegettem ki a vendégeket, egyedül Brook barátnője, Bonnie maradt ott. -Mi a baj? - kérdeztem Brooklynt.
-Most örülsz?! Szakított velem! - fölnézett rám a földről, ordított, majd megrázta fejét.
-Ne tegyél már úgy, mintha én tehetnék róla! - ordítottam vissza. Persze a kedvességemből megint csak veszekedés lett. Odament barátnője, majd ő is megkérdezte tőle: - Jól vagy? - kérdésére csak egy vállrángatás és fejrázás volt a válasz.

Brooklyn szemszöge

Zayn kocsijának támaszkodva vártam, hogy végre ő is megérkezzen, de nem jött és kezdtem unni a várakozást, mivel még rengetek dolgot kell csinálnom a buliig. Mikor végre azt hittem, hogy ő jön ki az épületből tévedtem, bár be kell valljam nem bántam. Austin egyenesen felém közeledett, kaján vigyorral az  arcán.
-Szia szépségem! - nyomott egy csókot arcomra. - Rég beszéltünk.
-Szia Austin! - köszöntem vissza, széles vigyorral az arcomon. - Ugye tudsz a ma esti partiról?
-Ne aggódj ott leszek! -  az épület fele nézett, ahonnan Zayn lépett ki. Remekül tud időzíteni.. - A barátod is ott lesz?
-Igen, de ne aggódj rád is lesz időm.
-Ott találkozunk, kislány! - ajkamba haraptam ő pedig kacsintott és tovább indult. Tudom, bátor dolog két vasat tartani a  tűzben, de szeretem a férfiakat és ők is engem, akkor meg miért ne?! Amiről Zayn nem tud az nem is fáj neki, ugye? És ha már a suli két legjobb pasija akar velem lenni, miért ellenkeznék? Szeretem hajszolni az élvezeteket, ez tény. Ez lett belőlem, és sokan azért utálnak, mert ezt nem tudják elfogadni, vagy csak egyszerűen irigyek rám. Mindegy, sosem érdekelt mások véleménye, és nem most fogok teljes fordulatot venni, nem ment el az eszem, hogy meg akarjak változni. 
-Hiányoztál. - karomat Zayn nyaka köré fontam és egy lágy csókot nyomtam ajkaira, mibe belemosolygott.
-Te is. Mit akart? - biccentett Austin fele.
-Csak az esti buliról kérdezgetett. - kezemet lehámoztam Zaynről, majd beszálltunk a kocsiba. Zayn kicsit feszengett az ülésen, megköszörülte a torkát, majd belekezdett.
-Ne akadj ki.. de én nem tudok menni.
-Mi? Ne akadjak ki? És miért nem? - arca eltorzult, ahogy hozzávágtam a szavakat. - Zayn, a szülinapomról van szó! Már egy éve tervezgetem, te is tudod! A francba is..
-Ne haragudj cica, de közbe jött valami.
-Nem tudom mi lehet fontosabb nálam.. - fújtattam.
-Tudod, hogy te vagy az egyetlen fontos ember az életemben Brooklyn. De itt a lehetőség, hogy az álmomnak éljek.
-Szóval azért nem jössz a szülinapomra, mert énekelgetni mész? Hát ez remek..
-Ne csináld már Brooklyn. Tudod, hogy..
-Nem érdekel Zayn! Vigyél haza! - Felhelyeztem a napszemüvegemet és vártam, hogy végre elinduljunk. Míg Zayn hazafuvarozott végig kifele bámultam az ablakon. Többször próbálkozott bocsánatkéréssel, meg hasonlókkal, de mikor végre neki is feltűnt, hogy rá sem nézek, feladta. Mikor kiszálltam a kocsiból tett még egy utolsó próbát, de csak rácsaptam az ajtót, ugyanúgy, ahogy a bejárati ajtót is becsaptam. Felsiettem a szobámba, küldtem egy gyors SMS-t Austinnak, hogy a barátom nem lesz itt. És attól, mert ő nem lesz itt én még jól érezhetem magam. Nem is törődtem többet a dologgal, így elkezdtem sminkelni, felvettem egy koktélruhát és kecsesen lesétáltam a vendégekhez, akik időben érkeztek. Köztük volt Austin is. Rávigyorogtam, kezét megfogtam és felsiettünk a szobámba, ahol a ruháim nem maradtak rajtam sokáig, ahogy az övéi sem. Ledöntöttem az ágyra, csípőjére ültem, majd a fülét kezdtem el harapdálni. Helyzetünkön fordított, így én kerültem alulra. Meztelen testemet kezdte el végigcsókolgatni, mikor kicsapódott az ajtó. Mindketten ijedten kaptuk fejünket a kicsapódott tárgy felé, ahol barátom értetlenül állt.
-Zayn?! - néztem rá felhúzott szemöldökkel. Nem válaszolt semmit, hátat fordított és lefutott.
-Nem úgy volt, hogy nem jön el?
-De igen. - a köntösöm után nyúltam, gyorsan magamra kaptam és Zayn után indultam.
-Akkor meg mi a szart keres itt? - hallottam, hogy Austin kimászik az ágyból, miközben idegesen kiabált utánam, de nem foglalkoztam vele. Mire leértem Zayn már sehol nem volt én pedig magamat is meglepve összerogytam a földön. Egy könnycsepp sem gördült ki, nem szoktam sírni, de fura módon úgy éreztem, hogy kitéptek egy darabot belőlem, amiről nem is tudok. Meghallottam húgom hangját, és annak ellenére, hogy tudom nem ő tehet a dolgokról, úgy ordibáltam vele, mintha minden miatta történt volna. Bonnie volt az egyetlen, aki ott maradt a vendégek közül és bármilyen meglepő örültem neki, hogy ott van. De a rossz érzéseim nem múltak el.. szívszorító érzés volt, pedig egy jó ideje már nem is használom azt a lüktető valamit, ami bennem van.