~ Chapter Four

Isabella


Brooklyn már egy hete hogy elment. Zaynnel még mindig beszélek telefonon, sms-ben, üzenetben.
-Szia Zayn! - vettem fel a telefont.
-Szia Bella! Hogy vagy?
-Hát..
-Mi baj van? - kérdezte aggódva.
-Csak hiányzol. - Mondtam, s örültem neki, hogy nem látja, ahogy arcom pírba borul. Hosszú beszélgetés után ott lyukadtunk ki hogy holnap meglátogatom Zaynt és ott maradok Londonban pár napot. Gondolkodtam rajta, hogy megkérdezzem tőle, találkozott-e már Brooklynnal.. de végül a ,,nem"-nél döntöttem. Alig várom a holnapot.. már hónapok óta nem láttam azt a fiút, akibe totál bele vagyok esve. Másnap korán keltem. Tegnap este már előre kikészítettem a mai ruhámat. Felvettem egy sötétkék farmert, egy fehér felsőt, rá egy fekete bőrdzsekit, cipőnek pedig egy fekete topánkát választottam. Kiegészítőül felvettem egy szemüveget és egy vöröses táskát.

 

Anyu nem bírta nézni hogy én is itt hagyom őt de muszáj volt elmennem. Megpusziltam homlokát, majd elindultam a reptérre. A repülőgépem tíz órakor indult. Már 09:50-kor ott voltam. Inkább ott legyek tíz perccel előbb, mint hogy lekéssem. Nem vagyok Brooklyn, aki egyedül az érettségiről nem késett el.. Felszálltam a repülőgépre. Más esetben hoztam volna magammal egy könyvet, de repülés közbe ez nem lett volna túl szerencsés.. így is majdnem kidobtam a taccsot.
-Szervusz kedveském! Foglalt ez a hely? - kérdezte tőlem lassított felvételbe egy idős néni.
-Neem.. - majd leült mellém. Kérdezgetett tőlem, hogy szeretek-e kötögetni, meg mindenfélét amit a nagyik szoktak. Hála Istennek a nagyi eltudott altatni. A háromnegyed utat végig aludtam. Amikor felkeltem a gép leszállt célállomására. Az eső csak úgy kopogott a reptér ablakán, s figyeltem, ahogy mindenki esernyőjét kinyitva lép ki a nedves, hűvös utcára. Hívtam egy taxit, ami egy szállodába vitt. Egyenesen gyönyörű volt, pont olyan, mint amilyennek elképzeltem. Hatalmas hálószoba, benne egy hatalmas franciaággyal, a fürdőben csillogó kád helyezkedett el. A konyha volt a lakosztályom legkisebb része, de nem bántam.. a főzés még nem igazán vált erősségemmé. Ledobtam a cuccaimat, levetettem magam a kényelmes ágyra, elővettem a laptopomat és gondoltam megnézem, történt-e valami változás, mióta utoljára beszéltem Zayn-nel.

Zayn


Már lassan két hónapja Londonban töltöm a mindennapjaimat, négy remek sráccal az oldalamon. Remekül érzem magam, annak ellenére, hogy a lány akit szerettem megcsalt. Még mindig nem tudtam Brooklynt teljesen kiverni a fejemből, de talán.. valaki segítségével sikerülhet. Mióta eljöttem otthonról, meglepő módon, minden nap beszélek Bellával valamilyen formában. Magam sem értem, hogy hogyan és miért, de a dolgok maguktól alakultak így. Lehet nem a legjobb döntések egyike ha az exed tesójával beszélsz, és jobban érzed magad vele, mint kellene.. de ha elfelejteti velem, amit el akarok felejteni, akkor miért ne?! Amikor meghallom a telefonba a hangját, mindig valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva, de nyugodtság fog el. Néha még azt is elfelejtem, hogy épp a próba közepén telefonálok, és mindenki csak arra vár, hogy letegyem.
 -Csak hiányzol. - mondta, s örültem, hogy nem lát, mert arcomra ráfagyott a mosoly, melytől idiótának éreztem magam.
-Gyere Londonba. - mielőtt gondolkozhattam volna azon, hogy milyen következményei lesznek mondandómnak, már ki is mondtam, amire gondoltam.
-Komolyan?
-Persze. - vontam vállat, de ezt ő persze nem látta. - Te is hiányzol nekem.
-Zayn! Gyere már! - szólt az x-factor színpadán álló Liam. A banda legérettebben gondolkozó tagja. Na persze neki is megvannak a saját hülyeségei..
-Rendben. Akkor két nap múlva találkozunk. - kisebb, győztes vigyorral az arcomon visszacsúsztattam a telefont a zsebembe, majd a színpad fele vettem az irányt, ahol a többiek karba font kézzel vártak.
Másnap úgy döntöttünk, hogy próba után beülünk a srácokkal kajálni valami jó kis helyre. Amolyan "fedezzünk fel Londont" körútra mentünk. Bevallom, próbán nem tudtam annyira figyelni, mint kellett volna.. végig azon járt az agyam, hogy holnap láthatom Bells-t. Nem tudom mit várjak ettől a találkozástól.. egyenlőre reménykedem benne, hogy ebből csak jó fog kisülni. Beülve a Nando's-ba - Niall kedvenc helyére - megrendeltük az ételt, majd igyekeztem a többiek beszélgetésére figyelni, hogy eltereljem a gondolataimat, arról a lányról, akire a kelleténél többet gondolok. Épp, hogy beszálltam a társalgásba kinyílt az ajtó én pedig reflexszerűen a tárgy irányába kaptam a fejem. Az a látvány, ami fogadott.. a szívem kihagyott egy ütemet és izzadni kezdett a tenyerem, bár nem tudom miért. Felpattantam a helyemről és halvány mosollyal az arcomon indultam meg az érkező személy felé. Kitártam karomat, s átöleltem. Mióta várok már erre az ölelésre..
-Bella! Azt hittem csak holnap találkozunk. - felnézett rám szempillái alól, s valami furcsa csillogást láttam barna szemeiben. Egy szót sem szólt, csak állt előttem, majd ingemet megragadva magához rántott, s száját lágyan az enyémre tapasztotta. Az a csók.. élveztem, de valahogy.. annyira ismerős volt. Mikor elváltam tőle felhúzott szemöldökkel néztem le rá, majd megláttam azt a mosolyt, ami elárulta őt.
-Brooklyn?!