~ Chapter Five

Isabella



Elég későre járt. Forró vizet engedtem a kádba és néhány csepp habfürdőt tettem bele. Kiszálltam a kádból megtörölköztem, leengedtem a vizet majd felvettem a pizsamámat.

Reggel a telefonra keltem fel.
-Jó reggelt napfény! - szólt bele Zayn a telefonba.
-Jó reggelt.
-Hol találkozunk?
-Ahol neked jó!
-Akkor gyere tízre a London Eye-hoz!
-Ott leszek! Szia Zayn! - le tettem a telefont majd a fejem az órához kaptam. 9 óra?! Össze fogtam a hajam kontyba, fogam mostam, kisminkeltem magam és felöltöztem. Szerencse hogy a szálloda ahol megszálltam, nincs messze a London Eye-tól. 10:02-kor sikerült betoppannom és Zayn már ott várt. A nyakába ugrottam. Zayn megfogta derekamat, körbe forgatott majd letett.

-Ez a póló nagyon.. - alig vártam már hogy kimondja: ,,csinos" ekkor - Liam-es.

-Tessék?

-Tudod, akiről írtam a levélben.

-Jaa.. az a Liam. - próbáltam mosolyogni.

-Valami gond van ? - bólogattam, hogy nem. - Akkor menjünk!

-Hova? - most már akaratlanul is sikerült elmosolyodnom.

-Hát a London Eye-ba! - megfogta a kezemet és húzni kezdett. Egyszerűen csodás volt a kilátás.

Miután kiszálltunk elmentünk egy kávéra a Starbucks-ba. És kit látnak szemeim?!

-Te már megint mit keresel itt? - kérdezte Zayn

-Mi az hogy.. megint? - néztem mindkettőjükre kérdő tekintettel.

-Nem mondtad el neki?!

-Brooklyn!!

-Mit nem mondtál el?

-Lekaptam Zayn-t és észre se vette, hogy nem az ő kis Bellája vagyok. - amikor ki mondta ezt a mondatot.. nem tudtam hogy sírjak vagy nevessek. Sírni akartam, amiért nem tudott meg különböztetni ettől a.. lotyótól. És nevetni akartam amiért tudom, hogy ő is szívesen megcsókolt volna. Ezért inkább elmentem.
-Bells! Az nem úgy történt ahogy te gondolod!
-Majd hívlak Zayn. - ennyi volt amit ki tudtam ejteni.

Brooklyn



Viszonylag hamar sikerült megtalálnom a helyem Londonban. Unalmas mindennapjaim egy szállodában töltöm, egyenlőre. Munkát is elég hamar találtam, s valamiért úgy éreztem jól tettem, hogy ide jöttem, és ez az érzés csak fokozódott, mikor megláttam a túloldalon sétáló Zayn-t. Éreztem, ahogy arcomon volt az a bizonyos gonosz mosoly és csillogó szemekkel vizslattam a még mit sem sejtő volt barátomat. Elhatároztam, hogy visszaszerzem és ha egyszer valamit a fejembe veszek, az úgy lesz! Brooklyn Goldwin nem arról  híres, hogy csak úgy feladja vagy, hogy a pasija kivágja, mint macskát szarni. Még, akkor sem tűröm el, ha ez az én hibám következménye. A hibákat van amikor igenis helyre lehet hozni. Kötényemet levettem, majd az asztalon helyeztem el azt. Miközben az ajtó fele vettem az irányt, odaszóltam a pult mögött álló Sebastian-nak.
-Egy perc és jövök, tartsd a frontot!
-Neked bármit. - kacsintott én pedig szememet forgatva léptem ki a hideg, londoni utcára. Sebastian már az első nap bepróbálkozott, de elhajtottam, ami valljuk.. nem rám vall. A gondolatba még én is beleborzongtam. Mi változott? Miért hajtom el a pasikat? Hiszen Seb nem is olyan rossz pasi, még is olyan után rohangálok, akit valószínűleg már egy cseppet sem érdeklem. És talán.. pont most válaszoltam meg a kérdésemet. Az embernek mindig az kell, amit nem kaphat meg. Gondolataimat elhessegetve léptem be a Nando's-ba, s Zayn meglepett arccal reagált érkezésemre. Arcomra újra kiült a mosoly, majd az immár felém lépdelő, magas alak is elmosolyodott, s szeme csillogott, ahogy ölelést várva kitárta előttem karjait. A pillantása mindent elárult.. tudtam, hogy nem rám számított, de cseppet sem érdekelt. Arcát kezem közé fogtam, s vágyakozóan megcsókoltam. Amikor visszacsókolt még többet akartam belőle, de hirtelen húzódott el tőlem, majd értetlen tekintettel mért végig mielőtt megszólalt.
-Brooklyn? - a felismerés villámcsapásként vonult végig az arcán, homlokát ráncolta, miután aprót bólintottam.
-Szia, Zayn.
-Mi a francot keresel te itt? Ugye nem..?
-Ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy Bellácska is már Londonban van. Már akkor tudtam, hogy utánam fog jönni, mikor eljöttem. Egy napig sem bírná nélkülem.
-Semmit sem változtál. - hangjában némi bánatot fedeztem fel, s kezemet arcához irányítottam, mikor megragadta a csuklómat.
-Nem válaszoltál. Minek jöttél?
-Talán, mert hiányoztál. - vontam vállat, s minden bájamat bevetve igyekeztem mosolyogni rá. Utáltam látni, hogy már nem tudok hatni rá.
-Húzz el innen.
-Zayn! - meredtem rá. Tekintetem le sem vettem arcáról és a magabiztossága, szinte.. ijesztő volt.
-Komolyan mondom, Brooklyn. Nem akarlak többet látni. - arcomra kiült a döbbenet.
-Minden rendben, szépségem? - érintette meg valaki a vállamat. Hátranéztem és Sebastian kíváncsi tekintetével találtam szembe magam. Szőke haja majdnem a szemébe lógott, barna szemével Zayn-t mérte végig.
-Nocsak.. miért nem lepődöm meg. Téged is az ujja köré csavart mi? Előre figyelmeztetlek, hogy megfog csalni. Vagy már meg is tette. - Nem akartam elhinni, hogy ezeket mind a volt barátom szájából hallom. Seb maga mögé húzott, mire Zayn oldalán négy másik srác jelent meg.
-Valami gond van? - kérdezte a göndör hajú srác.
-Egyenlőre nincs. De jobb lenne, ha leállítanátok a haverotokat, mielőtt lesz. - A göndör bólintott, majd Sebastian megragadva a kezemet, húzott kifele az épületből.
-Én figyelmeztettelek. - kiabált utánunk Zayn. Az ajtó becsukódott, visszasétáltunk a túloldalra, s mielőtt beléptünk volna a Starbucks-ba, ahol jelenleg dolgozunk, Seb maga felé fordított, s le sem vette szemét az enyémről.
-Jól vagy? - éreztem, hogy arcomról még mindig süt a döbbenet, és ennél bántóbb dolgokat talán, még senki nem vágott a fejemhez, mint előbb a Nando's-ban, de mindennek ellenére egy aprót bólintottam, hogy megnyugtassam az előttem álló fiút. Döbbenetemre hirtelen ölelt át én pedig semmit nem értettem. Annyi rosszat tettem, s mindezek ellenére ő mellettem áll.. talán, mert nem ismer. Miért érzem azt, hogy jobb emberré kell válnom?! Talán az emberek, vagy a tapasztalataim miatt érzem ezt?!
-Miért jöttél utánam?
-Mert már tíz perce eltűntél. Aggódtam. - döbbenetem még kijelentése is tetőzte. Aggódott?! Ez most komoly?! Idegesen túrt hajába, majd hozzátette. - Na meg, nem állhatok bent egyedül a pult mögött egész nap. Dolgozni jöttél ide. - akaratom ellenére, de sikerült egy mosolyt kicsalnia belőlem. Kinyitotta előttem az ajtót én pedig, még mindig mosollyal az arcomon besétáltam.
Másnap újra Sebastian-nal voltam beosztva, amit egyáltalán nem bántam. Épp két fiatal lányt szolgáltunk ki, mikor ők sétáltak be, hatalmas vigyorral az arcukon. Nem tudtam végignézni, hogy ennyire... boldogok.
-Akarod, hogy kidobjam? - hajolt közelebb Seb. Fejemet megrázva indultam meg a két jövevény felé. Zayn idegesen, míg Bella meglepetten néztek, mikor megálltam előttük. Mindketten értetlenkedtek, majd mikor kiböktem, hogy megcsókoltam a fiút, akit mindketten szeretünk, Bella elrohant, majd Zayn is követte, miután megilletett egy megvető pillantással. Egy darabig csak meredtem utánuk. Jobban zavart az, hogy Zayn Bella után rohant, mint az, hogy egyáltalán elrohant. Nem lehet, hogy ők együtt legyenek. Egyáltalán miért ő? Miben jobb mint én? Kérdések százai fogalmazódtak meg a fejemben, de egyikre sem kaptam választ. Visszasétáltam a pult mögé és folytattam azt, amiért ide jöttem. Dolgoztam.