~ Chapter Six

Isabella



Zayn számát tárcsáztam miközben azon gondolkodtam, mit mondjak neki.
-Bells?!
-Sajnálom hogy csak úgy elmentem.
-Át megyek hozzád hogy kettesben legyünk.- azzal letettem a telefont. 10 perc múlva kopogtattak az ajtón. Sóhajtottam egyet, majd kinyitottam. A nekem tetsző fiú, ahogy kinyitottam berontott, s két kezét két felkaromra helyezte, szinte már szorított.
-Jól vagy?
-Én jól. De veled mi van?
-Csak.. aggódtam. Hoztam valamit bocsánatkérő ajándékként. - egy nyakláncot helyezett fel a nyakamba melyről egy kulcs lógott.
-Nem a bölcs Zayn Malik mondta, hogy ,,Soha ne hagyd a boldogság kulcsát más kezében."?
-De te más vagy! - közelebb hajolt hozzám. Én is elkezdtem felé közelíteni, s ajkainkat össze tapasztottuk. Legalább fél percig tartott míg el tudtuk venni szánkat egymásétól. Láttam tekintetében hogy élvezte. És mi tagadás, én sem éreztem rosszul magam. Sőt! Mióta megláttam az iskolában, azóta vártam erre a pillanatra.
-Van kedved elmenni valahová? - most ezt komolyan gondolta?! Ezek után, bárhova elmennék vele. Bólintottam, jelezve egy igen-t. Elindultunk először a Starbucks-ba immár kézen fogva. Zayn kitárta előttem az ajtót én pedig bementem addig, míg még tudtuk fogni egymás kezét, s megvártam míg ő is bejön. Leültünk egy kettes boxba és vártuk, hogy valaki felvegye a rendelést.
-Szeretnénk két... - felnéztünk - Brooklyn?! Azt hittem ma nem dolgozol..
-Nem is.. csak bejöttem Sebhez, és ha már itt vagyok gondoltam segítek neki. - vonta meg a vállát.
-Te?! Segíteni?! Szegény fiú... - nem bírtam kihagyni..
-Igen, képzeld! - nézett rám Brooklyn. Szemei megint villámokat szórtak.. a nézése még mindig a régi.. - Seeeb! - kiabált hátra a pulthoz. Odahívta azért, hogy Zayn féltékeny legyen.. nővérem a srác nyakkendőjénél fogva oda húzta magához, és elkezdték nyalni egymást. Ez a csaj tényleg mindenkire ráragad!! Azonnal elmentünk. Zayn hazakísért és közölte velem hogy este hétre értem jön. Így is történt. Pontosan hét órakor nyitottam ajtót. Egy szál rózsával, s vele találtam szembe magam.
-Virágot a virágnak - mosolygott rám én pedig csak nevettem, és pirultam..
-Köszönöm! Elmondanád hova megyünk?
-Majd meglátod! - bekötötte szemem majd lelkemre kötötte hogy ne kukucskáljak. Biztos nem néztek hülyének az utcán.. de nem érdekelt, mert vele voltam. Leszedte szememről a kendőt én pedig meglepetten néztem a gyönyörű kilátást. Ez volt a legszebb éjszakám!



Brooklyn


Miután Sebastian-nal sikeresen kitakarítottuk az egész helyet, valami oknál fogva hazakísért, de nem fordítottam nagy hangsúly a miértjére. Hazafele csöndben baktatott mellettem, s bár láttam rajta, hogy valamit kérdezni szeretne, a gondolataim végig Zayn körül forogtak. Miért futkos egy olyan srác pont a húgom után, aki bárkit megkaphatna? Egyáltalán miért foglalkozom vele, mikor én is bárkit megkaphatnék, hiszen a pasik fele a lábam előtt hever?! Mégis.. valamiért úgy érzem, hogy közel kell tartanom magam Zayn-hez. Tényleg ennyire nem bírom elviselni a hiányát? Nem hiszem.. az én szívemet nem szokták összetörni! Elmélkedésemből Sebastian hangja zökkentett ki.
-Miért olyan fontos neked az a srác?
-Hmm? Miből gondolod, hogy fontos nekem? - Tényleg.. miből gondolja?
-Láttam ahogy ránéztél. Egy percre megtört a sötét, "senki nem érdekel" külsőd. Egy perc alatt meglehetett látni a törékeny énedet is. - hosszasan emésztettem felém intézet szavait. Komolyan ennyi lenne az egész? Egyetlen embertől ilyen puhány leszek, hogy mások egy törékeny, segítségre szoruló kislánynak tartanak? Nagyon gyorsan változtatnom kell néhány dolgon.. az egyik például, hogy nem koslatok Zayn után. Nem érdekel, ha más lányokkal lóg.. még akkor sem, ha ez a lány történetesen a testvérem. Ennél a ténynél hosszasan elidőztem.. a saját húgom hajtott rá a volt pasimra.. ez olyan.. nem is tudom. Inkább Brooklyn-os szokás. Ki gondolná, hogy a tökéletes kis Bella ilyenekre is képes?! A dolog egyszerre mosolyogtatott meg, s valami fura érzés is elfogott.. valami, amitől felfordult a gyomrom.. azt hiszem ezt nevezik csalódásnak. Sikerült - tőlem nem megszokott dolgon - annyira elmerülnöm a gondolataimba, hogy észre sem vettem, mikor megérkeztünk a szállodához, ahol jelenleg tartózkodom. Ha eleget sikerül spórolnom, pár hónapon belül már remélhetőleg, a saját, kényem szerint berendezett lakásba fogok munka után hazatérni. Mielőtt beléptem volna a hatalmas ajtón, Seb megragadta a karomat, s maga felé fordított.
-Figyelj.. tudom, hogy még csak pár hete ismerjük egymást, de ha segítség kell csak szólj. - szeme komolyan csillogott, s most, hogy minden figyelmemet rá irányítottam észrevettem, hogy barna szeme csaknem fekete. Valamiért Sebastian-ra nem úgy tekintettem, mint a pasikra általában.. olyan, mintha már évek óta ismerném.
-Igazán? - mosolyogtam fel rá.
-Persze! - szeme felcsillant, ahogy tekintetem fürkészte, s látta játékos mosolyom. - Bármiben segítek! - Bármiben Seb? Ezt lehet, hogy nem kellett volna mondanod.. belső énem hatalmas, gonosz vigyorra húzta száját.
-Gyere be. - mondtam neki, majd fejemmel biccentettem a szálloda bejárata felé. Mosollyal az arcán tárta ki előttem az ajtót, s mosolyát viszonozva léptem be előtte. A szobámba érve elhelyeztem táskámat az ágyon, majd a konyha felé vettem az irányt, s elővettem egy üveg bort.
-Kérsz? - mutattam Seb felé az üveget. Bólintott, én pedig két pohárral a kezemben tértem vissza hozzá a nappaliba. Leültem vele szembe, miközben kortyoltam a hűtött italból.
-Komolyan gondoltad, mikor azt mondtad, hogy bármiben segítesz? - tértem a tárgyra.
-Igen. Oké.. ismerem ezt a tekintet. Min töröd a fejed? - poharamat újra a kezembe vettem, majd a szemkontaktust folyamatosan tartva a velem szemben ülő fiúval, újra vigyor lepte el az arcom, s ötletemet megosztottam vele is.
Ki gondolta volna, hogy egy szabadnap ennyire unalmas tud lenni? Már egy órája forgolódom az ágyamban és fogalmam sincs róla mit kezdjek magammal. Jó lenne elmenni vásárolni vagy csak várost nézni, de ez egyedül annyira.. uncsi lenne. Lassan kikászálódtam az ágyból, elkészültem, majd oda indultam, ahol lassan már több időt töltök el, mint itthon, vagy bárhol máshol. Sebastian meglepetten nézte, ahogy belépek a Starbucks-ba, majd leakasztom kötényemet a fogasról és magamra kötöm.
-Gondoltam kell a segítség. - vontam meg a vállamat, ő pedig mosollyal az arcán fordult vissza a pult felé, hogy elkészítsen egy karamellás forrócsokit. Az idő gyorsabban telt, ahogy volt mit csinálnom. Majd megpillantottam húgomat Zayn oldalán. Minek járnak pont ide? Biztos van máshol is Starbuks a környéken.. De nem baj, így könnyebben végbe vihetem a kis tervemet, amihez Sebastian a segítségét ígérte. Miután már mindketten kellőképp feldühítettek a pult mögött álló fiúnak kiabáltam. Hosszasan tekintetem szemébe, ezzel is jelezve neki, hogy most kell megtennünk, amit elterveztünk. Magamhoz ragadtam, majd vadul megcsókoltam, amit viszonzott. A csók nem tartott sokáig, mégis zihálva váltunk el egymástól. És a tervem bevált, tehát még sikeres is volt. Zayn és Bella eltűntek. Ha meg nem kaphatom vissza Zayn-t, legalább lássa mit veszített el.. Utánuk néztem egy darabig, majd visszafordultam bajkeverő társam felé.
-Köszönöm. - suttogtam, miközben még igyekeztem visszaállítani egyenletes lélegzetvételemet. Arcomat keze közé fogta, majd homlokon csókolt, s visszafordult a pult fele, én pedig követtem. Újra a munka állt a középpontban, egészen addig, amíg Zayn négy barátja meg nem jelent..