~ Chapter Seven

Isabella



A hangos kopogás, szinte már dübörgés keltett föl álmomból. Pizsamában, kócosan nyitottam ajtót.
-Jó reggelt szépségem!
-Jó reggelt! Mi szél hozott erre?
-Csak látni szerettem volna a barátnőmet. Baj? - kuncogásban törtem ki. Olyan.. jó érzés volt hallani a szájából a "barátnőm" szót, hogy tudtam az a személy én vagyok, és nem a testvérem.
-Nem. Egyáltalán nem. De ilyen korán?
-Hát, ha akarod.. elmehetek. - A bal lába már elhagyta a küszöböt, amikor megragadtam pólóját majd vissza húztam a szobába. Lelöktem az ágyra majd rá ültem. Zayn próbált közelebb húzni magához, de megijedtem. Még soha nem éreztem így magam.. ilyen.. szerelmesnek.
-Csak szeretnéd! - rákacsintottam egy mosoly kíséretében majd megragadtam kezét és felhúztam az ágyról.
-Holnap lesz X-factor finálé. Gyere el! - Zayn elhívott, én pedig beleegyeztem. Alig várom már, hogy megismerhessem a barátait!

Zayn tudott nekem jegyet szerezni a színfalak mögé. Csomó mindent megtudtam Harry-ről, Niall-ről, Liam-ről és Louis-ról. És igaz, amit Zayn a levélben írt. Teljesen olyanok, amilyennek leírta őket.. Harry még a színfalak mögött is banánt evett. Biztos iszonyatosan izgult, mert megevett vagy hármat.



Kinéztem a nézőtérre, és már megint őket láttam. Brooklynt és a hülye barátját. Ráadásul az első sorban. -Mit keresnek itt?- Gondoltam magamban. Nem voltam benne egészen biztos, hogy Zayn hívta meg, a múltkori balhé után.
-One Direction! - szólították a színpadra a már most híres fiúbandát. Miután vissza jöttek kedvesen üdvözöltem őket. Befutottak a színpad mögé. Mindenki az anyukájához rohant, egyedül a.. pasim - de jó ezt kimondani! - nem, aki hozzám jött elsőnek. Hosszasan ölelt majd adott egy puszit is. Megkérdezte milyen volt, én meg mi mást is mondhattam volna, mint jót?! Utánam Zayn is megölelte a hozzá tartozókat. Miután az utolsó fellépő is színpadra lépett, jött az eredményhirdetés. A gyomrom görcsben állt, a tenyerem pedig izzadt. Akkor mit érezhettek a fiúk?! A One Direction 2. helyen végzett az X-factorban!!! Pár nap múlva jöttek a videó naplók.. aztán Zayn-nek már alig maradt rám ideje.. nem bírtam tovább és.. szakítottam vele. Életem első szakítása. Nagyon meggyötört, de már nem láttam értelmét annak hogy együtt legyünk. Azóta is mindennap hív, és üzenget. Nagyon fáj, de ez van. Mindenhol őt láttam.

Már egy hónapja hogy szakítottunk, és már egy hónapja, hogy nem beszéltem vele. Tévézésemet zaj zavarta meg. Kitártam az ajtót és egy magas, fekete hajú férfi, barna, csillogó szemeivel találtam szembe magam. Elkezdett magyarázkodni, hogy ő így sajnálja, úgy sajnálja. Én meg elkezdtem neki mondani a hosszú monológom. Ajkait ajkamra helyezte, így csitított el.
-Hiányoztál! - majd lelökött az ágyra. Levette felsőjét, majd az enyémért nyúlt. Hagytam magam. Egyszer mindennek el kell jönnie! Kezeimet feltartottam, míg lehúzta rólam fölsőmet. Nadrágját levette, majd az enyém is kigombolta. Ráültem csípőjére majd elkezdtem puszilgatni a nyakát...
-Jó reggelt, virág!
-Ó, most meg virág? Mindig más becenevet kapok? - mosolyogtam felhúzott szemöldökkel.
-Százféle becenevet is adhatok, akkor se tudom kifejezni, milyen szép vagy.
-Menj már! Zavarba hozol! - tettem arca elé a párnám. - Zayn.. - küszködtem a bennem levő idegességgel, s szavakkal, ami kitörni készültek.
-Mi nyomja a lelked?
-Tudod... - tartottam egy kis hatásszünetet. - Nekem ez volt az első. - néztem fel rá szempilláim alól. Éreztem, hogy arcomat elönti a forróság, s reméltem, hogy nem lesz frusztrált a kijelentésemtől.
-Örülök, hogy én lehettem az első! - kő esett le a szívemről, a bent tartott levegőt hangosan, s hosszan fújtam ki. Mosolyogva puszit nyomtam homlokára majd kimentem a konyhába, hogy reggelit csináljak.

Brooklyn



Ahogy beléptek, egyenesen a pult fele igyekeztek, s tekintetükből rá kellett, hogy jöjjek, nem csak iszogatni jöttek. Biztos azért jöttek, hogy elmondják mennyire szemét dolog volt tőlem, hogy megpróbáltam féltékennyé tenni a barátjukat, s biztos az orromra kötik majd, hogy mennyire boldogok a húgommal egyetemben. Szememet forgatva készültem fel a kitörni készülő vitára. A négy srác megállt a pult előtt. Végignéztem mindannyiukon, de egy szót sem szóltak. Felhúzott szemmel vizslattam arcukat tovább, tekintetük belefúródott barna szemeimbe.
-Mit akartok? - csattantam fel. - Ha azért jöttetek, hogy elmondjátok mekkora ribanc vagyok.. felesleges strapálni magatokat. Akár el is mehettek. Cseppet sem érdekel mi folyik a húgom és Zayn között. - azzal lekötöttem magamról a kötényemet, lecsaptam eléjük az asztalra, indulás előtt pedig csináltam magamnak egy kávét, amit majd magammal viszek.
-Miért, mi van a húgod és Zayn között? - italom készítése közben hátranéztem a göndör srácra, aki komoly tekintettel nézett rám.
-Tényleg ennyire hülyék vagytok?- tekintetem újra végigpásztázott a négy fiún, akik összeráncolt homlokkal figyelték hol egymást, hol engem. Ezek komolyan nem tudnak semmiről?! Idióták ülnek körülöttem.. - Szerintetek most miért nincs itt veletek? Pontosan.. mert a drága Isabellával van. - forgattam a szemem.
-Várjunk csak.. nem veled találkoztunk múltkor a Nando's-ba?
-Tudjátok elég fura, hogy a szőke a legokosabb. - a szőke büszke mosolyra húzta száját, majd bemutatkozott.
-Niall! - mondta olyan büszkeséggel, amit lehetetlen volt leplezni. Sorjában megismertem a többieket is, és igyekeztem megjegyezni a nevüket, mintha később még szükségem lenne ezekre az információkra.
-Brooklyn. - vontam vállat, mintha az én nevem egyáltalán nem számítana. Újra elfordultam tőlük, kávémat a kezembe fogva indultam el hazafele.
-Mi nem kapunk? - megfordultam, hogy a barna hajú, hihetetlenül szép, kék szemű srác szemébe nézzek. Louis.
-Szabadnapos vagyok. - ahogy elhaladtam mellette megragadta a karomat. Ránéztem és elmélyültem tekintetében.
-Mi pedig fizető vendégek. - mosolygott rám titokzatosan, én pedig hirtelen köpni-nyelni nem tudtam a döbbenettől. Most komolyan csak inni jöttek? Mi a franc történik velem? Úgy érzem magam, mint akit hipnotizáltak, s lassan visszasétálok a pult mögé, hogy kávékat készítsek. Míg elfogyasztottuk az italunkat, valamelyik srác folyamatosan beszélt, így egy percre sem unatkoztam és.. jól éreztem magam. Meséltem nekik egy kicsit Belláról és, hogy ne lepődjenek majd meg nagyon, ha találkoznak vele, mivel ikrek vagyunk. Majd elmeséltem nekik azt is, hogy mi volt velem és Zayn-nel, s kicsit arról is beszámoltam nekik, hogy Zayn, most a húgommal kavar.. Egy idő után felengedtem, nem gondoltam Zayn-re és arra, hogy mit is csinál Bellával. Ajkamat egyre gyakrabban hagyta el valamiféle kuncogás vagy nevetés. Miközben Sebastian sürgölődött mögöttem, hogy minden vendégeket kitudjon szolgálni, néha vállamra vagy felkaromra helyezte el a kezét, s egyszer még derekamnál fogva finoman arrébb is rakott, amikor útban volt és én valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, ezt a tevékenységét is kuncogva fogattam. Egészen addig bent voltunk, míg Seb-nek le nem járt a munkaideje. Bezártuk a Starbucks-ot, Seb kezet fogott a négy sráccal és rendesen bemutatkozott, mivel az első találkásuk nem volt épp... baráti.
-Holnap el kéne jönnötök a fináléra. - mondta barátságosan Liam. Összenéztem Sebastiannal, aki megvonta vállát, de mosollyal az arcán pillantott rám. Louis nem túl feltűnően lépet felém egyet.
-Örülnék, ha eljönnél. - mondta olyan férfias hangon, hogy elállt a lélegzetem. Komolyan.. mi a szart művel velem? Aprót bólintottam beleegyezésként, majd integetve távoztak.
Másnap délelőtt Seb feljött a szobámba, míg én elkészültem. Egyikünk sem öltözött ki nagyon, de gondoltam teszek egy kis változtatást.. így kivasaltam a hajam.
-Mi van ha Bella is ott lesz? - kérdezte Seb, s hangjában némi aggodalmat véltem felfedezni.
-Ott lesz. Biztos vagyok benne, de egy cseppet sem érdekel. Nyugi Seb, tudom miért aggódsz, de nem tervezem, hogy jelenetet rendezek. - hallottam, hogy halkan kifújja a levegőt én pedig szemöldökömet felhúzva fordultam el a tükörtől.
-Miket nem feltételezel rólam, Seb?
-A barátod vagyok. Csak miattad aggódom. - mondta őszinteséggel a szemében. És igaza volt.. én is életemben először úgy tekintetem egy srácra, mint barátra. Tényleg csak barátra, akivel megbeszélhetem a problémáimat, eltölthetem vele unalmas perceimet, és segítjük egymást, ha kell. Visszafordultam a tükörhöz, s folytattam hajam vasalását, miközben azon gondolkoztam, hogy mennyi minden megváltozott. Új hely, ami egy új élet reményével jár. Új emberek... például Louis. Mostanában túl sokat agyalok.. le kéne ezzel állnom. Végeztem a hajammal, megfordultam, barátom pedig elismerően füttyentett.
-Jól nézel ki, kislány.
-Te is. - néztem végig kék ingén és farmerén. Tényleg jól nézett ki.
Az egész x-factort az első sorból nézhettük végig, és legnagyobb meglepetésemre a srácok nagyon jók! Míg a One Direction volt a színpadon, egyáltalán nem tudtam levenni a szemem az öt srácról. Zayn is hihetetlenül jó volt, s valamiért elkapott a bűntudat, hogy eddig miért nem vettem észre, hogy ilyen jó hangja van. De ami még jobban a figyelmem középpontjában állt.. hogy Louis többször is elém került, kacsintott, elment, majd mikor visszatért elém, szemembe nézve énekelt, s hosszú pillantásokat váltottunk. Nem akartam, hogy szeme teljesen rabul ejtsen, így fejemet többször is elfordítottam róla. Fogalmam sincs miért csinálta ezt, de valamiért zavarban érzem magam tőle.. hű.. képes volt még egy olyan érzelmet kicsalnia belőlem, ami nem volt rám jellemző. Ijesztő..